ORSZGÁGOS SZAKELŐADÓ:
Bevezető:
Akiről még nem írtam,akit talán el is felejtettek, nem más mint a B14 PGS. Egyesület néhai Elnöke, volt ORSZÁGOS SZAKELŐADÓ. Egy szolíd, halkszavú nagy tudású galambász az akkori Majakovszkij utcában – jelenlegi nevén KIRÁLY utca -.Aki heti tréningeztetésben,részesítette az Amerikai Temető környékéről kedvenceit.
Emlékeim szerint az 1959 – 1960 – as évek egyik kiemelkedő egyénisége egy kiváló versenyző,aki rövid időn belül mint élversenyző felzárkózott, az akkori nagyok közé.
Kik közé:
Borsos Pál
Kajári János
Távozott örökre: 1981 vagy 1982 ben egy zimankós februári napon,ahol néhány barátja vett tőle búcsút az Új Köztemetőben. Azóta az égi mezőkről figyeli a még rá emlékezőgalambászok jó és rossz cselekedeteit.
A mindenki Laci Bácsija, akkoriban a B02 egyesület tagja. Emlékeim szerint a B14 PGS. Egyesület Elnöke és nem utosó sorban az ORSZÁGOS SZÖVETSÉG SZAKELŐADÓJA
Idézet Laci Bácsitól:
” Az akkori Szövetségi vezetőnek elég volt, hogy csupán a kalapja legyen a fogason, már az tiszteletet váltott ki „.
A tiszteletet kiérdemelték.
Nem háborúztak, szaktekintélyek voltak, az akkori harmincasok, negyvenesek elfogadták, mit mondanak a hatvanasok, illetve a hetvenesek. Kiérdemelték a tiszteletet.
Igaz ma már nem sokan emlékeznek rá, nem fűződnek a nevéhez versenyek, talán a volt egyesületének tagjai is megfeledkeztek róla. SZOMORÚ !!!
Egy kis visszatekintés:
A mindenki Laci Bácsiját nem csupán országon belüli versenyzők,de határainkon túl is kedvelték, mint szaktekintélyre néztek fel rá.
Bevezetőm után az Ő korabeli eredményei a teljesség igénye nélkül:
1,/ B-2-5-1954-57 kk Tojó
1958 -ban kerületi Sampion (1) első
1959 – ben kerületi Sampion (4) negyedik
1959 ig 3.425 díj km. tulajdonosa
B02- Egyesület , B01. Kerület.
2,/ B-2-5-1954-54 kk.Tojó
1956 – ban kerületi sampion (3) harmadik
1959 ig 3.498 díj km tulajdonosa
Forrás: PGS. 1960. Áprilisi újság
Geossens úrral történő ismeretségük:
Szoros kapcsolatot ápolt GEOSSENS Világhírű postagalamb tenyésztővel (: Laci Bácsi elbeszéléséből tudom az ismeretségük eredetét: )
Mind Geossens úr mint Tóth László a galambtenyészeten túl díszmadár tenyésztéssel is fogllkoztak. Egy európai díszmadár kiálításon ismerkedtek össze, melyet szoros barátság követett. Így kerültek közvetlenül GEOSSENS madarak Magyarországra, elsőként Tóth Lászlóhoz bárki is az ellenkezőjét állítja.
Kapcsolatunk kialakulása:
A néhai Tóth Lászlóval történő kapcsolatunk az 1970 es évek elejére datálódik, (. Laci Bácsi a Budapest VI.ker. -akkori Majakovszkij, mai nevén Király – utca- Fővárosi Garázsipari Vállalat épületében – emlékeim szerint a III. emelet padlásán élt szenvedélyének: )
Az időtájt én a Majakovszkij -u. 39 – ben éltem, mely szemben volt Laci Bácsi lakhelyével.
Egyik alkalommal a lakásom ablakán kitekintve, láttam, hogy falkázik egy 30- 40 db. ból álló postagalamb csapat.
Mint megszállott azonnal kerestem a galambok tulajdonosát.
Emlékszem tétován, bizonytalanul bókláztam a körfolyosón, mire Manci Néni Laci Bácsi felesége (: egy vézna talán 40.kg. os Hölgy 🙂 nyitott ajtót, de alkata ellenére nagyon határozottan rá kérdezett ” Kit keres fiatal ember? ” Kissé megszeppenve, részemről bemutatkozásra került sor, amikor Laci Bácsi is megjelent.
Megjelenésemet invitálás követte,rövid beszélgetést folytattunk majd a galamb mustra következett,ahol megcsodálhattam a Geossens galambok leszármazottjait, valamint a Fábrykat.
A látogatások:
Mint ZÖLDFÜLŰT Laci Bácsi egy olyan kiemelkedő galambász társaságba vitt be,akikről ma már csupán emlékeink vannak – ha vannak –
Rövid időn belül maguk közé fogadtak-
A B14 PGS. Egyesületbe már új tagként üdvözöltek,melynek összejöveteli helyisége a Budapest XIV.ker. Thököly-úton volt egy kellően biztosított helyiségben.
Kik voltak a korábbi , majdani B14. PGS. Egyesület tagjai:
A teljesség igénye nélkül
Elnök: Tóth László
Tagok:
Antal Andor,Brehel László, Bíró József, Dákai Péter, Dénes János Czigány Ferenc, Horsi Tibor, Jakab Károly, Jónás István, Kálazi László, Lekner Gyula, Márföldi Gyula, Molnár István, Pálmai Gábor, Rákosfalvi István, Riez Károly, Slezák Attila, Szalai Sándor, Teizenhoffer József, Tihanyi József, Újházy Péter, Dr. Zalka Károly. stb.
Visszautalva: mint ZÖLDFÜLŰT meghívott Laci Bácsi egy külön baráti társaságba is, akik akkoriban (2) két hetenként a Keleti Páyaudvar Éttermében egy szerény vacsora mellett mesélték el élményeiket, tapasztalataikat. Őszintén megosztották egymással véleményüket / kudarcaikat. Ezektől a nagytekintélyű,őszinte galambászoktól az Ő szaktudásukból sokat lehetett meríteni. Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy a szűk baráti körbe befogadtak, hiszen akkoriban még Budapesten néhány galambászt ismertem.
Kik is voltak ezek az országos hírű galambászok:
Bíró József, Brehel László -kékcsoda gk.vezetője, DORDIN tenyésztő-, Kotek Károly – Anker Alfonz barátja,versenytársa -, Tóth László és én Szabó Ferenc mint befogadott ZÖLFÜLŰ,aki ugyan a sorból kilógott.
A galambászok MEKKÁJA:
Talán akkoriban a Majakovszkij utca jelentette a galambászok számára MEKKÁT. Galamb vételi szándékkal és tenyésztési / versenyzési információ szerzés reményében többen megjelentek a Tóth dúcnál. Nyári időszakban a körfolyosó szinte roskadozott a galambászok súly alatt.
Remélem jól emlékszem még több évtized távlatából Ceglédről Czeglédi Sándor (: aki emlékeim szerint pincérkedett valahol vidéken: ) szinte gyakori vendég volt Laci Bácsinál.
Laci Bácsi akkoriban
már szinte minden versenyt megnyert,megnyerte az egyesületében a „RETEK” nevű madarával.
Ez a madár olyan valami volt,mintha derékban ketté lett volna törve,mint a kígyó vonszolta maga után a hátsó fertályát.Talán többen likvidálták volna,de Laci Bácsi látott benne valami megfoghatatlant.
A RETEK nevű madár:
Miért kapta ez a kiváló HÍM versenymadár a retek nevet?
Laci Bácsi elmondása szerint lakásának körfolyosólyán ülve zsíros kenyeret fogyasztott retekkel,amikor is oda sétált hozzá kedvenc verseny madara.
Laci Bácsi egy db. retekkel kínálta meg kedvencét,amely azt elfogadva további adagot követelt rendszeresen. Nos így kapta meg Laci Bácsi kedvenc HÍMJE a RETEK nevet.
Mit tudott a RETEK nevű Hím madár:
Nos a B14. egyesület tagjai tudatában voltak azzal,ha a RETEK nevű madár beksarazásra került,ott, akkor, az egyedűli nyerő , rajtakívül nem lehetett más , mint a RETEK.
Ez a kiváló versenymadár rövid – közép és hosszútávon verhetetlennek bizonyult,akár szélsőséges időjárási viszonyok között is.
Ha a hőmérő higanyszála kiakadt a melegtől, ha zuhogott az eső, ha a jegenyefák a földre hajoltak, – akkora szél volt – , a RETEK nyert csak nyert és mindig meglehetősen nagy előnnyel.
Laci Bácsi tenyésztési módszere:
A Fábry madarakat Laci Bácsi keresztezte a Geossens madarakkal, de DOBOS Istvántól is szerzett be a ” BRONZE FÁBRYKBÓL” (: melyek Dr. Zalka Károlytól származtak: ) vérfrissítésre. A tesztelt,eredményes utódokat vissza vitte az eredeti Geossens törzsre. Így egy All- Round törzset alakított ki magának.
Minden évben 16.db fitalt nevelt,ebből 4.db. -ot választott ki (:ui. vesztesége éves viszonylatban 3-4 db. madár volt: ) a többit barátai között szét ajándékozta.
Nem szabad azonban megfeledkezni egy kiváó Fábry származású Tojóról sem, melynek tulajdonosát Kálazi Lászlóban vélte Laci Bácsi felfedni.
Ez a Fábry származású 530 as gyűrűszámú madár azonban FODOR József (: Kispest, Villanytelep : ) galambásztól ült be fiatalon a Tóth dúcba,melynek tenyéssz értéke szinte felülmúlhatatlannak tűnt a későbbi évek folyamán. Ezen gyűrűszámú madárnak későbbi boldog tulajdonosa lehettem.
————————————————————————————————————————————
Egy kis kitérő:
Tóth Lászlóval és feleségével MANCI Nénivel családi jó barátság alakult ki. Fogta a ZÖLDFÜLŰ kezét és a vidéken – akkoriban -lévő galambjaimat kiegészítette, fínomította. Igyekezett Budapesten számomra versenyzésre alkalmas dúcot keresni.
Így kerültem kapcsolatba a Budapest VII. ker. Kertész – útcában élő MOLNÁR István galambásszal,akinek akkoriban a galambdúcában már madarak nem voltak.
A Molnár féle dúcot már nem vettem igénybe közben Budafokra kerültem, ott éltem szenvedélyemnek.
————————————————————————————————————————————
Az ANKERI elismerés:
Idézet Anker úr tollából: ” Egy olyan kerületben mint Budapest I. a tíz legjobb verseny galambból (6) nem kis szó. Tóth László sporttársunk évről évre feljebb tornássza magát a díjlistákon. Állománya szinte egyazon vérből kitenyésztett egységes anyag, versenyzési technikája kimagasló,persze mindig jobbak és jobbak az eredmények is ”
” Róla mindig azt hallani, nem, hosszútávúak a galambjai ”
Nos Berlinbő 1181 galamb közül 4-ik, Rostokból 621 közül (3) harmadik, a pontversenyben pedig szintén harmadik a kiváló Borsos és Kajári után .
Forrás: Anker Alfonz könyve: 1960. augusztus havi újságból írott cikkben Idézet befejezve.
Megjegyzés: Tóth László már évtizedekkel azelőtt rokontenyészetet folytatott,melyre fentebb már utaltam. A díszmadár tenyészetben alkalmazott tenyésztési tudását fínomította galambjai között is. De Geossens úr is rokontenyésztést folytatott,melynek eredményeit folyamatosan értékelték .
Tóth László versenyzési technikája:
A korabeli időkben hétmérföldes léptékkel túl lépte kortársait versenyzési technikájával, ezt bátran állíthatom. Versenyzési technikáját a teljesség igénye nélkül vázolom .
1,/ A tükör rendszer alkalmazását használta versenymadarainál – a hímeknél –
2,/ Már abban az időszakban elektromos légteret alakított ki a dúcában (: gyengeáramú módszerrel: )
3,/ Tojásokat átfújva, rovarokat helyezett el a tojásokban és tíznapos tojásról versenyeztette a tojókat.
Zárszó:
Ritkán találkoztam, ilyen kiváló, őszinte, nagytudású személyel – galambásszal -. Még sok esetben ma is igazak azon állítások,melyek a néhai Tóth Lászlótól hangzottak el annó.
Legyenek azok versenyzési, tenyésztési felvetések. A galambok eü.- ben felvetett problémáira,azok megelőzésére. Ma is sokan alkalmazhatnák eredményesen módszereit.
Nagy kár, hogy elment,de remélhetőleg néhányunk emlékeiben még t a l á n él.
Szerkesztette: Szabó Ferenc – picollodúc –
Fotókat készítette. Szabó Ferenc