Már régebben megfogalmazódott bennem a szándék, hogy a galamb szimbolikájáról összegyűjtsek egy csokorra
valót, de akkor még ezt a témát önálló írásként képzeltem el. Az, azóta eltelt idő alatt megérett, letisztult és most már sikerült beillesztenem ebbe a sorozatba, melyben igyekszem feleleveníteni, újra gondolni és kiteljesíteni a postagalambászatot, mint közös örökségünket.
Ösztönzőleg hatott rám a Galambász magazin 2005/2. számának első oldalán található Jegyzetben foglaltak, amelyben a szerző arra biztatja a galambászokat, hogy mutassák meg igazi arcukat a nyilvánosság előtt, hogy társadalmi elismertségünk méltó helyére kerüljön. A tevékenységünket megillető megbecsülésben részesülhessünk. Azt gondolom, ehhez elengedhetetlen annak a tudása, hogy kik is vagyunk mi, postagalambászok valójában ? Tevékenységünk hogyan kapcsolódik be a Teremtett Világ Rendjébe?
Először is arról írnék, mi is a szimbólum, „mire való”? Az világos, hogy a szimbólumok végig kísérik emberiségünk történetét kortól, kultúrától, földrajzi elhelyezkedéstől függetlenül. Így egyértelmű, hogy teljesen általánosak és, hogy használatuk a mindenkorok emberéhez kötődnek. Általánosságban három részből állnak, ebből kettő „látható”, egy pedig „láthatatlan”. Van először is egy jel (jelentő, jelölő) rész , ez általában képi, a mi „esetünkben” ez a galamb. Ehhez kapcsolódik a jelentett (jelentés, jelölt) rész , ami gyakran fogalmi, pl.: béke (ezeket dőlt betűkkel emeltem ki, alább ahol a galamb szimbolikájáról írok). A jelölő és jelentett polaritását egészíti ki a harmadik rész , amit mondhatunk pl.: felismerésnek, asszociációnak, sugallatnak, rejtettnek . Ez egy tudati mozdulat, ami az előző kettő kölcsönhatásaként születik meg bennünk. („Mert ami benne láthatatlan: örök ereje és Isteni mivolta, arra a Világ teremtése óta műveiből következtethetünk” – Róm. 1, 20) Az emberi tudat általános sztereotípiájából adódik az, hogy egy elterjedt szimbólum a Világ legkülönbözőbb részein is hordozhat hasonló jelentés tartamot, és belőlük hasonló asszociációk születhetnek. Ez egyben a valóságosságukat is alátámasztja.
A szimbólumok használata révén egyfajta Rend teremtődik a tudatban. Megtelik azokkal a minőségekkel, felváltja, átalakítja a profán tartamokat, illetve azokat és a hétköznapi tudattartamokat is egy magasabb szintre emeli, ezáltal emeli a megélt emberi élet minőségét! Egyszerű példája ennek a vallási szimbólumok, például egy templom felépítésének, berendezésének szinte minden momentuma szimbolikus jelentőségű.
Egyszerű hétköznapi példája, egyes tárgyainkhoz fűződő kapcsolatainkban is tetten érhető pl.: őrzök egy kaszakövet, amit egykor Nagyapám használt, ez számomra nem csupán az Ő személyére utal, hanem a kettőnk kapcsolatára is, arra, ahogyan azt megéltem, valamint arra a természetes életrendre és felfogásra, amiben Őseim éltek. Szimbólumok folyamatosan születhetnek, élnek és eltűnhetnek. Mi magunk is teremthetünk ilyeneket meghatározott céllal.
Ahhoz, hogy a galambot és a galambászt a maguk Egységében láthassuk, kapcsolatunkat igazán elhelyezhessük magunkban és a Világban, az előző részben közzétett „mese” hivatott szolgálni. Úgy gondolom, hogy amíg a galambra úgy tekintünk, mint egy tőlünk független állatra, addig hajlamosak lehetünk úgy állni hozzá, hogy a képességeit a magunk kénye – kedve szerint használjuk ki. Ezzel sokszor találkozhatunk a gyakorlatban, legegyszerűbb példája mondjuk, amikor a bajnokság várományosa, egy már sokszorosan bizonyított galambjának beígéri az életfogytig tartó tenyészdúcbéli helyét, HA ezt az egy éppen következő utat még megfogja – bár az már láthatóan fáradt, fészekállapota, esetleg vedlése, kondíciója is hagy kivetni valót maga mögött.. Mert a bajnokság megnyeréséhez mindenáron kell még egy helyezés .(neki, nem a galambnak!) Számtalan kedvencünk választott már ezidáig új dúcot hasonló esetben. És soha többet nem láttuk. Így aztán könnyen előfordulhat, hogy se galamb, se bajnokság. Szélsőséges esetekben pedig a galambbal való méltatlan bánásmódban nyilvánul meg.
A ” Mese a postagalambok küldetéséről ” című írásban mitikus történetbe ágyaztam kapcsolatunk mibenlétét. Ez, az egylényegűség , az együvétartozás, amit Lelki szinten értek első megközelítésben. Úgy képzelem el kapcsolatunkat galambjainkkal, mint Egy érme – két oldalát. A mitikus eredetmonda egyszerre szól a Kezdetről – mint múltbéli eseményről – és egyszerre szól a jelenről és jövőről, időtlen, mert az Örökké Valóságot közvetíti felénk.
A gyökerektől, a koronáig, így Teljes az Élet Fája. Ez visszakapcsol Bennünket az Élet(ünk) Egészébe. Enélkül, zsákutcába jut, gyökértelenné, meddővé válhat galambászatunk, mert öncélúvá lehet, ami nélkülözi az Igaz Értéket: való-talan. Hiszen a Valódi Értékünk a postagalamb, a Világ Örökségének reánk tartozó része, amit mi vagyunk hivatottak fenntartani és átmenteni az utánunk következők számára. De mire is használhatjuk ezt a Tudást?
Ez az alaphelyzet messzemenő következtetések kiindulópontja lehet! Elsődlegesen talán annyit, hogy minden , amit a galambjainkkal, vagy galambász társunkkal, vagy azok galambjaival teszünk, az olyan, mintha magunkkal tennénk! Visszahat reánk! Galambászatunk egésze, minket tükröz, gondolkozásunk, hozzáállásunk, cselekedeteink, ötleteink, tévedéseink jelennek meg benne, minden „mozdulatunk” jelentőségteljessé válik!
I. galamb a népművészetben
Általánosan, a madár , a Lélek szimbóluma. A Lélekfán, az Életfán ülő madár képe a népművészetünkben több területen is fellelhető.
Őseink hitvilágát mutatja be – többek között – a nagyszentmiklósi aranykincs (avar kori 23 db-ból álló arany étkészlet) 7. számú korsóján látható „égberagadási jelenet” mely motívum megtalálható a népmesei örökségünkben is, pl.: Fanyűvő, Vasgyúró, Hegyhengergető, vagy a Fehérló fia.
Itt a Lélek – madár: a Turul viszi fel a „Felső Égi Világba” a karmai közt az embert, az „Alvilágból” az Életfán. Miközben az ember eteti, itatja, mindenét odaadja néki, végül egy részt önmagából odaadva táplálja.
Hogy mi köze lehet ennek galambjainkhoz? Gondoljunk bele! Amikor a tenyésztő a kezei között tartja galambját, önkéntelenül az emberre fókuszálunk, aki itt a Földön ellátja, gondját viseli galambjainak, galambászatának, learatja a babérokat. De a Gondviselés oda-vissza hat („mese” szerint). Lelki szinten a kapcsolat ennek a tükörképe: Valójában a galamb (madár, Lélek) viseli gondját az embernek. Éppen a szerint, miként a Földön az ember – neki. A kölcsönösség elve szerint. Végső soron, azok vagyunk, amit magunktól, magunkból adunk.
A galamb feminim jellegű, a szeretett nő szinonímája. A szerelmi vágyakozást és beteljesülést, valamint az örök hűséget is reprezentálja: a szerelem legyőzi az időt. Anyaság szimbólum. A harmónia, a béke és a tavasz jelképe. Tisztaságra, szűziességre utal. A „békegalamb” a háborúellenesség jelképe. Nem a természete alapján, hanem a ragyogó szépsége miatt.
II. galamb a kereszténységben
A keresztény ikonográfiában a galamb a Szentlélek jelképe. A Szentlélek pedig a Mindenható Isten szabad és független jelenléte. Bárhol, bármikor, bárkiben, a szeretet, a bölcsesség, a józanság Lelke, maga Isten. A Szentlélek, békességet teremt bennünk és közöttünk, alázatos, szelíd.
„És Jézus megkeresztelkedvén, azonnal kijöve a vízből; és ímé az egek megnyilatkozának néki, és ő látá az Istennek Lelkét alájőni, mint galambot és őreá szállani. És ímé egy égi hang ezt mondja vala: Ez amaz én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm. (Máté ev. 3.15-17)
A galambok színének jelentése : vörös – az uralkodó szín, mert Krisztus vére által váltotta meg az emberiséget; a pettyekkel tarkázott (megj.:kovácsolt) – a 12 próféta különbözőségére utal; fekete – homályos prédikáció; a hamuszín (megj.:kék) – Jónás, aki hamuval megszórva, szőrcsuhában hirdette az igét; ezüst – Istvánt, az első mártírt jelképezi; fehér – Keresztelő Szent Jánosra, és a keresztelés tisztító hatására utal.
Az Angyali üdvözlet ábrázolásának egyik változata: Mária, a Szentlélek jegyeseként, jeggyűrűt kap, melyet egy galamb hoz a csőrében.
Az ókeresztény művészetekben a temetkezési urnákon szereplő, edény szélén álló, abból ivó galambok az élet forrásából ivó lelkekre utalnak.
III. galamb – a zsidó hagyományban
Az özönvíz végén „a vizek megapadának, Noé kibocsátá a galambot a bárkából. És megjöve ő hozzá a galamb estennen, és ímé leszakasztott olajfalevél vala annak szájában. És megtudá Noé, hogy elapadt a víz a földről.” (Mózes I./8/10-11) Az ártatlanságot, a békét , a halál felett aratott győzelmet testesíti meg. Isten és az emberiség közötti kibékülés jelképe: Az Élet újjászületik és visszatér a megtisztult földre.
IV. galamb – Mezopotámiában
Mezopotámiai kultúrában Innin/Istar/Astara istennő attribútuma, aki a Termékenységet képviseli többek között. Alvilágjárása, a Termékenység éves körforgását mutatja be.
V. galamb – Egyiptomban
Az egyiptomi kultúrában a halhatatlanság madara. Az Életfa ágán ül, csőrében annak gyümölcsével.
VI. galamb – görög kultúrában
Zeusz/Jupiter és Aphrodité/Venus attribútuma. A dódónai jósda egyik jövendőmondó állata. A szerelemistennő szekerét a hagyomány szerint galambok húzzák. Venus küldötte az a két gerle, amely Aeneasnak az aranyághoz vezető utat mutatta. Athéné Istennő jelképe, a gyermek Zeuszt eteti az isteni ambróziával.
VII. galamb – Kínában
A Földanyát, a termékenységet és a hosszú életet szimbolizálja.
VIII. galamb – Japánban
A kardot csőrében tartó galamb a háború végét jelenti.
IX. postagalamb
Egyszer egy ismerősöm megkérdezte tőlem, hogy miért éppen postagalambot tenyésztek? Nem tudtam hirtelen válaszolni, olyannyira meghökkentem a kérdésén. Mivel szeretem a galambokat, ezért ez soha sem volt kérdés a számomra. Szeretem és ennyi, ez épp elég. Mégis később gondolkozni kezdtem azon, hogy mi a célja a tenyésztői munkámnak, aminek a révén az emberben élő Alkotó Szellem, az anyagba formálja, álmodja önmagát? Alapvetően a cél a tájékozódóképesség és a gyorsaság fejlesztése. Így válaszul a kérdésre, a következőkben próbáltam megragadni a postagalamb mibenvalóságát.
– Hírhozó
– Tájékozódás
– A lehető legrövidebb idő alatt hazatalál oda, ahonnan ered, az otthonába , az ő „Teremtőjéhez”.
– Intelligencia
– Akarat, küzdenitudás
– Vitalitás (Életrevalóság)
Miközben a tenyésztő állhatatos kitartással formálja állományát, képzi önmagát a fenti vezérelvek mentén, szeretné ezeket a tulajdonságokat meghonosítani és megsokszorozni állományában. Miközben ezt teszi, észrevétlenül ő maga is azzá válik ! (amit meg akar valósítani). A folyamat révén válik a tenyésztő és az ő állománya hasonlatossá, egyedivé, Eggyé. A tenyésztő kezei között a galamb Igazi postagalambbá, a galamb „szárnyai között” a gazdájuk Igaz Emberré válhat. Ebben fejeződik ki egymásért-valóságunk. Így alakultak ki a máig híres galambtörzsek, a maguk félreismerhetetlen jellegzetességeikkel.
És ezzel az Eggyé válással, egyedivé válással vissza is érkeztünk a kiinduló „mesénkhez”.
De mi is lehet számunkra ennek, a galambról, mint szimbólumról szóló írásnak a praktikus, gyakorlati oldala? Én úgy érzem, hogy elsősorban a galambjainkhoz való viszonyunkban, a mindennapi kapcsolatunkban a velük való bánásmódunkban, a hozzáállásunkban nyilvánulhat meg a hatása: magasabb szintre emelkedik azáltal, hogy tudjuk Róluk, milyen becsben álltak és állnak a galambok a különböző kultúrákban, végigkísérve emberiségünk egészének történetét a Teremtéstől, napjainkig.
Galambospeti ( Szili Péter ) Gödöllő, 2006, November
Felhasznált irodalom:
Pál József, Ujvári Edit: Szimbólumtár, Balassi kiadó 2001
Sulinet Katalógus : Állat és szimbólum 7. (www.sulinet.hu)
Shamanism, Working with Animal Spirits (www.geocities.com/~animalspirits/)
Biblia