Bevezető:
Írta: von Victor Vansalen
ELŐSZÓ:
Talán csodálkoznak rajta,de Én már 1987-óta (írja a szerző) versenyeztem galambokkal,egy szegényes csűrsarokban.
Elsőször egyedül, később apóssommal és végül fiammal Márkkal, maradok aktív egészen 1992-ig.Változó sikerekkel és sok csodálatos évvel. Mindig is lelkesedtem a galambokért, már gyermekkorom óta. Ezek a csodálatos madarak amelyek előtt egyeseknek több tiszteletet kellene tanúsítani. A hatvanas évek végén kezdtem el a galambsportról írni. Nem csak az íróasztaltól,hanem bel és külföldön is éreztem a híres galambdúcok atmoszféráját. Kiváltságnak éreztem ” csúcsgalambokat ” kézbe kapni és csodáltam őket a különleges sikereikért.
Miért mesélem ezt el bevezetésképp egy beszámolóban Jos Thoné-ról ?
Azért kedves olvasó, hogy nehogy azt higgyék, hogy olyan valaki ír itt aki olyan anyaggal foglakozik amiben nem ismeri ki magát. Nyilvánosság előtt feltették nekem a kérdést ” miért lesznek egyes galambkedvelőkből mesterek míg mások csak papíron vannak ? ” Azt válaszoltam, hogy az összes nagymester akit ismerek a tekintetüket a hobbijuk feladatára irányították, mint egy lézersugarat !
Jos Thonéról elmondhatom, hogy egy csomó lézersugárral rendelkezik és jóllehet minden sugár méghozzá külön frekvenciával, erősen energikusan töltve és a pontra irányítva minden lehetséges szemszögéből a galambsportnak ( ami neki már rég nem színtiszta hobbi,hanem „minden. ” Egyszerűen kifejezve az élete.